Mérnöki munkásságát korán, még a szibériai hadifogság alatt Csitában, az állami építészeti hivatalban kezdte. De idézzük sorait önéletrajzából:
„ Itteni működésem alatt a szikratávíró állomás központi gőzfűtését üzembe hoztam, és az idetartozó munkákat vezettem. Különböző kisebb technikai munkálatokon (villanyszerelés, kútépítés, útépítés etc.) kívül hosszabb ideig térképeztem, majd a nyelv tökéletesebb elsajátítása után tervezői minőségben állandó alkalmazást nyertem.”
Magyarországi pályafutásának első állomása a Dr Lipták és Fia gyár, ahol 1920-tól mint az acélmű és a vasöntöde vezető mérnöke működik, de idézzünk megint az önéletrajzából:
„ Itt mint tervező mérnök különböző meglévő kemencék átépítésével és új
kemencék felállításával foglalkoztam, majd átvettem az acélmű vezetését. Az acélöntödei villanykemencét én hoztam üzembe, a martinkemencénél, valamint a generátorüzemben több sikeres újítást vezettem be.
Megterveztem és üzembe helyeztem az első März-kemencét Magyarországon, és kidolgoztam egy eljárást, ami lehetővé teszi az említett kemencét kizárólag hulladékvassal üzemeltetni.
Szintén elsőként dolgoztam ki azt az eljárást, amely 3 tonnnás Hérault-kemencében az úrkúti mangánércből ferromangán előállítását teszi lehetővé. Majd egy új módszert vezettem be a martinkemence hidegjáratához.
Hosszabb ideig önállóan vezettem a vasöntödét, egy kúpolót terveztem és építettem, egy új csőöntödét és az ehhez való berendezéseket terveztem és kivitelezésének nagy részét magam végeztem. Apró kereskedelmi és gépöntvények, de különösen a nagy öntvények előállítására bőven nyílt alkalom, és így a homokelőkészítés és a vasadagolástól kezdve a készítmény elszállításáig a vasöntöde összes munkálatait alaposan elsajátítottam.
Később önálló hatáskörrel átvettem a fémöntöde és a mintaasztalos műhely vezetését, utóbbit hosszabb ideig mester nélkül vezettem, és így nagy jártasságra tettem szert a mintakészítésben.
A fémöntödében, ahol 6 tégely és 1 olaj tüzelésű kemence volt felváltva üzemben, különböző bronz–sárgaréz, aluminium, horgany, csapágyfém öntésében, apróbb díszöntvények, armatúrák, csapágycsészék és egyéb gépöntvények kézi és géppel való formázásában, a különböző homokfajták alkalmazásában, továbbá a fémeknek öntésre való megválogatásában esetleg előkészítésében nagy gyakorlati tudást sajátítottam el, és az elavult, elhanyagolt üzemet új életre keltettem.”
1926-tól Fonó Miklós Gépgyár Rt-nél a vasöntöde továbbfejlesztésén dolgozik.
At itteni tevékenységét így ecseteli:
„ Rövid ideig tisztán gépészeti konstrukciók tervezésével voltam megbízva. Ezeknek befejezése után átvettem először a vas, majd a fémöntöde vezetését is. Általános öntödei gyakorlatom különösen a speciális fémöntések terén bővült. Jelenleg az üzemek vezetésén kívül, főleg a vasöntöde tövábbfejlesztése és magas mechanikai igénybevételeknek megfelelő, különleges fémötvözeteteknek előállítása, valamint az érem és a szoboröntésre való kiterjeszkedés alkotja feladataimat.”
A fent leírt műszaki tevékenységére alapozva, 1928-ban Király Endrét a Magyar Királyi Kereskedelmi Miniszter öntészeti szaktanárnak nevezte ki az 1927-ben létesült Újpesti Állami Fa és Fémipari Szakiskolába, ahol az öntőműhely, az ő vezetése alatt, 1929-ben kezdte meg működését.
Ebben a szakiskolában 1948-ig folytat elméleti és gyakorlati pedagógiai tevékenységet.
E mellett tervezési munkákat vállal és kivitelez:
- a budapesti Bamert cégnek egy teljes vasöntödét tervez és részleteiben dolgoz ki.
- olajtüzelésű acélpest (szabadalmazva), öntött csapoló csatorna (szab.),
- bolygókerekes osztófej (szab.), rönkszállító csörlő, palloid fogazó (szab.), etc.
Legfontosabb szabadalmai közé a következő két találmányát sorolta:
- kúpesztergáló eljárás és berendezés (új fajta esztergapad)
- univerzális osztófej (e szabadalmat Amerikában is bevezették)
1943-ban kinevezik a Szakiskola címzetes igazgatójává.
1947-től rendszeresen kijár Vácra. Itt a váci öntöde felújítási munkálatait vezeti, egy új öntödének létesitését készíti elő, és egy kohóipari szakiskola alapjait fekteti le (lásd: Király Endre, a pedagógus). 1948 őszétől mint a Váci Öntőipari Szakiskola és Öntöde főmérnöke új öntőcsarnokot tervez és kivitelez, két kúpoló-kemencével és szárító-kemencével. Az öntőcsarnok részére konzoldarut, a mellékcsarnok részére gáztalanító berendezést, a magkészítő terembe futódarut és az öntvényekhez egy öntvényrakodó forgó darut tervez és állít üzembe.
De szakmai tevékenysége több raktárépület (pl mintaraktár, készárúraktár), hegesztőműhely, irodaház (mesteriroda), öltözők tervezésére és kivitelezésére is kiterjed. Jellemző erre a széleskörű aktivitásra, hogy a Szakiskola és az Öntöde területére belépőket fogadó Portás-épületet is ő tervezte. Ezen épületek tervei, anyagszükségleteik listája és a szükségletek árai is, megtalálhatók a még létező Tervezési kézikönyvében.
Itt érdemes megjegyezni, hogy az I. Világháborút megelőző időkben a kohómérnököknek az épitészeti tervezéseket is el kellet sajátítaniuk. Amint ez Király Endre főiskolai Leckekönyvéből kitűnik, a jövő kohómérnökei a vaskohótelepek tervezésén kívül tanultak út és vasútépítéstant, víz és hídépítéstant és középépítéstant is. Ez utolsó egyemeletes épületek tervezésére jogosította fel a kohómérnököket.
Mérnöki tevékenysége mellett új elméleteket és módszereket dolgoz ki, amelyeket szaklapokban közöl:
- új elmélet a vas–szén állapotábra értelmezésére
- a határtrapézmenet elmélete és gyakorlati jelentősége (Közölve: Gép, 1952, 15783).
- a lapos csavarmenet új számítása. ( Közölve: Werkstattstechnik und Maschienenbau, #10, 1956). Ez az új számitási módszer az elismert német szakkönyvben (Klingenberg Technisches Hilfsbuch, 1960) is megjelent.
Emellett szakmai problémákat old meg, mint pl. a kizárólagos koksz használattal való olvasztást kupolóban vagy a vas kénmentesítését kupolóban, és egyéb újításokkal teszi hatásossabbá az öntészetet.
Szakmai tudása és munkája elismereseként 1955-ben Munka Érdemrenddel tüntették ki.
